Itt a karácsony!
Vagy annyira jók voltunk, hogy megérdemeltük (többségünk így értelmezte az eseményeket), vagy tényleg jóságos a Mikulás (én rendszerint ezzel a teóriával azonosultam). A másik dolog, ami nem kis mértékben foglalkoztatta a gyereksereget ebben az időszakban, hogy bármennyire igyekeztünk is, soha nem sikerült tetten érni a nagyszakállú öregurat. Végül aztán a valóság felülkerekedett: vagy lebukott valamelyik szülő küldetés közben, vagy szép lassan kinőttünk a meséből és a felvilágosításnak az is részét képezte, hogy nem létezik Mikulás, sőt Jézuska sem. Valahogy feldolgoztuk a súlyos illúzióvesztést, és az élet egyéb kegyetlenségei közé utaltuk, és valahogy menet közben megismerkedtünk a Szent Miklós legendával, ahonnan az egész kiindult. Az azonban kevéssé világos, hogy miként lett a lila palástos, kis-ázsiai püspökből piros bundás, lappföldi illetőségű öregúr.
 |
A jóságos Miklós püspök
Köztudott, hogy Szent Miklós püspök jótéteményei ihlették a december 6-i össznépi ajándékozást. A nemes lelkű főpap életéről kevés tény, és rengeteg legenda maradt fenn. Annyit biztosan tudunk, hogy a 3. század második felében született Patara városában, ami a mai Törökország területén fekszik. Jómódú család sarja volt, ám szüleit korán elveszítette, ezért nagybátyjához, Patara érsekéhez költözött, így nem tekinthetjük váratlan fordulatnak, hogy felnőve maga is a papi hivatást választotta, és tekintélyes vagyonát arra áldozta, hogy segítsen a rászorulókon.
Fiatal papként zarándokutat tett Jeruzsálemben, és a visszaút jelentős fordulatot hozott az életében. Betért ugyanis Myra városába, ami épp püspök nélkül volt, mivel nem sikerült megfelelő egyházi méltóságot választani. Épp ezért az egyik főpap látomására hagyatkoztak, aki szerint az a pap lesz a püspök, aki először átlépi a város kapuját. Profán fordulattal élve: Miklós jó helyen volt jó időben, így amint belépett a városba, máris elnyerte a méltóságot. Hogy a megválasztás körülményeiből mennyi az igazság és mennyi a legenda, nem tudjuk, de az biztos, hogy Miklós 52 éven át volt püspök, és nagy tiszteletnek örvendett városszerte 342. december 6-án bekövetkezett haláláig.
Számos legenda maradt fenn vele kapcsolatban, amik közül a Mikulás szempontjából kettő igazán az izgalmas, ugyanis mindkettő arról a furcsa szokását örökíti meg, hogy előszeretettel helyezett ajándékokat a rászorulók ablakába. Egy esetben például megtudta, hogy egyik szomszédja annyira elszegényedett, hogy elhatározta, egyik lányát nyilvánosházba adja, hogy az így szerzett pénzből a másik kettőt többé-kevésbé tisztességesen kiházasíthassa. Miklós egyik este egy erszény aranyat dobott be az ablakukon, így a jobb sorsra érdemes lány megmenekült az erkölcstelen életmódtól és elegendő hozományra tett szert egy korrekt házassághoz. Miklós még kétszer ismételte meg ezt az akciót, így végül mindhárom lány hozományhoz jutott. Ezenkívül az a hír járta róla, hogy a neve napját megelőző este magára öltötte hosszú püspöki palástját, és a szegénysorban élő gyerekek ablakaiba kis csomagocskákat csempészett, amik édességet, diót és gyümölcsöt rejtettek. A lakosok sokáig abban a meggyőződésben éltek, hogy az ajándékok a Taurus hegyen élő Tél Apótól származnak, ám idővel kiderült, hogy a püspök a jótevő. Ekkor tiszteletük jeléül elnevezték Noel Babának, ami Ajándékozó Apát jelent. A jóságos püspök híre lassan elterjedt Európa-szerte, népi alakká vált, és a helyi hagyományokkal összekeveredve nagyjából a 10. századra kialakult a nevéhez fűződő ajándékozás szokása.
Mikulás-járás
A Mikuláshoz köthető magyar néphagyományok meglehetősen színesek és sokfélék voltak. A hagyományos ünneplés hazánkban egyfajta alakoskodás, jelmezes-álarcos játék volt. Bizonyos tájakon a legények nagy, fehér szakáll mögé rejtették arcukat, hatalmas bundába bújtak és az utcákat járták. Ördögnek öltözött társaikkal jó szerencsét kívántak az embereknek és elűzték a rosszat. Más tájakon a legények a fonókat látogatták meg, ahol számon kérték a lányokat. Ha jól feleltek, ajándékot kaptak, ha viszont nem, az ördögök kíméletlenül megcsapkodták őket virgáccsal. Olyan táj is volt, ahol a szülők Szent Miklóshoz hasonlóan ajándékot adtak gyerekeiknek, mégpedig az ablakba helyezett cipőjükbe rejtették a finomságokkal megtöltött csomagocskákat. Olyan területek is voltak, ahol egy félelmetes, koromfekete arcú, láncot csörgető rém járt házról házra, aki a jó gyerekeket megajándékozta, a rosszakat viszont megbüntette. Nagyjából ezekből az elemekből állt össze a ma ismert és alkalmazott szokás, bár azt sem szabad elhallgatni, hogy nem pusztán a néphagyományból és a keresztény legendákból táplálkozik a ma ismert Mikulás képe, hanem a fogyasztói társadalom is hozzátette a maga részét.
 |
Nagyszakállú Télapó
A korabeli feljegyzések szerint Miklós püspök jó kiállású, magas, sportos alkatú férfi volt, és bár szeretett jót tenni, a türelem erényét nem minden helyzetben gyakorolta. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az I. niceai zsinaton egyszerűen megpofozta az eretnek tanokat hirdető Ariust. A testes, pirospozsgás, jóságos Mikulás figuráját sokan a Coca-Cola téli reklámkampányához kötik, ám a valóság az, hogy ők is hozott anyagból dolgoztak. Valamikor a 19. században jelentek meg a ma ismert Mikulás ábrázolások különféle versekben, mesékben és gyerekkönyvek illusztrációiként, és ezen a ponton beindult a legendaképzés második hulláma, mely egyre több részlettel gazdagította a Mikulás-mítoszt, ami gyakorlatilag világszerte elterjedt.
1821-ben William Gilley költeményében megjelenik egy bundába öltözött Mikulás-figura, aki rénszarvasok által húzott szánon közlekedik és ajándékot osztogat. Egy évvel később Clement Clarke Moore lejegyzett egy verset, amit gyerekeinek olvasott fel: ebben már kimondatik, hogy a szánját nyolc szarvas húzza, illetve a kéményen keresztül jut be a házakba. Alig húsz év múlva meg is elevenedett a figura, ugyanis egy philadelphiai kereskedő azt a reklámfogást eszelte ki, hogy felbérelt egy férfit, aki Mikulás jelmezbe bújva felmászott boltja kéményére. Mondanom sem kell, hogy akkoriban egészen máshol volt a népek ingerküszöbe, így valóban reklámértékkel bírt az akció.
A modern Mikulás sorsa aztán 1863-ban pecsételődött meg, amikor a Harper’s Weekly karikaturistája, Thomas Nast megrajzolta a vidám, nagyszakállas, testes Télapót, aki vastag bundába burkolózva osztogatja az ajándékokat. Nast szemmel láthatóan rákapott a témára, ugyanis 1866-ban a Mikulás üzemét is megrajzolta, ahol játékgyártóként ábrázolta az öregurat. Három évvel később megjelent egy kötet, mely a karikaturista ilyen tárgyú rajzait gyűjtötte egybe, és helyet kapott benne George P. Webster verse is, melyben a Mikulás lakhelyéül az Északi-sarkot jelölte meg. 1885-ben egy bostoni nyomdász, Louis Prang, aki az amerikai üdvözlőlapok atyjaként vonult be a történelembe, kiadott egy képeslapot, amelyen piros ruhában ábrázolja a Mikulást. Korábban a ruha színét illetően nem volt konszenzus, piros, kék, zöld és lila ruhában is megjelenhetett. Ezzel meg is született a modern, nemzetközi Mikulás külleme, és életkörülményei is konkrét formát öltöttek.
És mi van a Coca-Colával?
Gondolom, nem nehéz belátni, hogy a népszerű üdítőital gyár 1931-ben csak feltette az i-re a pontot. Az történt ugyanis, hogy a cég marketing szakemberei összedugták a fejüket annak érdekében, hogy megoldást találjanak a télen pangó üdítőital-piac problémájára. Végül arra jutottak, hogy egy jó reklámgrafikus és egy ütős kampány lehet a megoldás, ezért nem is teketóriáztak, és felkérték Haddon Sundblomot, hogy találjon ki valami emlékezeteset. Az ő agyából pattant ki végül az az utólag kézenfekvő ötlet, hogy a Coca-Cola színvilágában pompázó modern Mikulás legyen az ital téli reklámarca. Ezzel nemcsak a télen gyatra eladásokat sikerült feljavítani, hanem gyakorlatilag generációról generációra kinevelik a márka fogyasztóit is, hiszen így a gyerekek szívéhez is közelebb viszik az italt. Nem kétséges, hogy bejött nekik, hiszen minden bizonnyal minden idők legsikeresebb reklámkampányáról beszélhetünk: a Coca-Cola Mikulás klasszikussá vált, és immáron nyolcvan éve feltűnik minden télen.
A karácsony más országokban
Lázban ég az egész világ, mindenki a karácsony körüli készülődéssel van elfoglalva. Az ajándékok, a karácsonyfa, a díszek, az ünnepi vacsora, ezek a fő gondolatai az emberek többségének. Bennem viszont felmerült egy kérdés! Minden országban így ünneplik a karácsonyt?
Kezdjük talán Angliával. Ott már októberben elkezdik a készülődést, szintén feldíszítik az utcákat, hasonlóképpen, mint nálunk. A karácsonyi képeslapokat már egészen korán, december elején elküldik egymásnak, a gyerekek pedig 24-én kikészítik a piros harisnyát, amibe a Santa Claus a kéményen leereszkedve beleteszi az ajándékokat. Ebből is láthatod, hogy náluk csak 25-én kezdődik a karácsony. Délelőtt templomba mennek, s majd csak azután bontják ki az ajándékokat. Ezt követi az ünnepi ebéd, egyik fő jellegzetességével, a tipikus angol karácsonyi pudinggal, melynek valójában köze sincs a pudinghoz, hanem egy aszalt gyümölcsökből, narancsból, mazsolából, fügéből és aszalt szilvából készített édességet kell elképzelned.
Menjünk tovább, lássuk például Ausztriát. A bécsi utcákon karácsonyi zene szól, a főtereken óriási karácsonyfákat állítanak. Azt hiszem, az itteni karácsony nagyon hasonlít a miénkhez. December 16-tól megkezdődik a Bécsi Szimfonikusok karácsonyi koncertsorozata. Egyébként ebben az országban is 24-én este ünnepelnek, s amíg a szülők a fát díszítik, addig a nagyszülők elviszik a gyerekeket.
Következzen Franciaország. A franciáknál, akárcsak nálunk, a szenteste családi ünnep, viszont náluk az éjféli mise társadalmi eseménynek számít, s amíg mindenki távol van és üres a ház, addig a Karácsonyapó a megtisztított, kikészített cipőkbe belecsempészi az ajándékokat. Nekik is van jellegzetes édességük, éppúgy, mint az angoloknak, s ez nem más, mint egy fahasábot ábrázoló, behűtött csokitorta, a fatörzs.
Ne maradjon ki Németország sem. Az utcákat és üzleteket itt is feldíszítik, majd december 4-én, Borbála napján a vázákba aranyesőágakat raknak, mely karácsonyra kivirul. Ők is feldíszítik szentestére a karácsonyfát, s ők is megajándékozzák egymást, itt viszont az ajándékot a Karácsonymanó hozza. Tipikus karácsonyi ételük a libasült és a püspökkenyér.
Végül, de nem utolsó sorban az Egyesült Államokban nagy hagyománya van ennek az alkalomnak. Jellegzetes amerikai ünnep a Hálaadás, mely november utolsó csütörtökén elhalványítja a karácsonyt. Hálaadáskor a családok az 1620 novemberében az újvilágba érkező zarándokokra emlékeznek. Az ezt követő héten kezdődik a karácsonyi készülődés, amikor is a Fehér Ház előtt hatalmas karácsonyfát állítanak, melyen a gyertyákat az elnök és a felesége gyújtják meg. A családok közösen töltik el a szentestét, az ajándékokat pedig csak úgy, mint Angliában, a Santa Claus hozza.
Ez a kis bemutatás csak néhány országra vonatkozott, de ebből is láthatod, mennyire sokszínűen és változatosan ünneplik az emberek a karácsonyt.
